fbpx
Oldal kiválasztása

Argentavis

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.08.11.

Ha az ég urait említjük, általában a pteroszauruszokra gondolunk, de más repülő fajok is elképesztő méreteket értek el. Ilyen volt az Argentavis magnificens is, amely a legnehezebb repülő madár és a legnagyobb vágómadár címek birtokosa.

Teratornithidae család (Forrás: DevianArt)

Az Argentavis magnificens a Teratornithidae család legnagyobb tagja, amelynek képviselői egykor Észak- és Dél-Amerika egeit rótták és kivételesen nagyra nőttek. Szintén Dél-Amerikában élt még az Oscaravis és a Taubatornis, melyek a legkisebb a család legkisebb képviselői voltak, de szárnyfesztávolságuk így is meghaladta a 3 métert. Hasonló méretű lehetett a kaliforniai Cathartornis, amelynek létezéséről csak néhány csont tanúskodik. A másik két észak-amerikai genus nagyobb volt: a legismertebb teratorn, a Teratornis elérhette a 4 méteres fesztávolságot és 15-20 kilogrammot, míg az Aiolornis még ennél is nagyobbra, 5,5 méteresre és 23 kilogrammosra nőhetett meg. A kaliforniai La Brea kátrány gödrök rajtuk kívül még több száz állat maradványát őrizték meg: amerikai oroszlánok, kardfogú macskák, masztodonok, farkasok, medvék, földi lajhárok.

Több jó állapotú fosszília is előkerült Argentínából, amelyek egy jókora repülő állatról tanúskodnak. Az Argentavis felkarcsontja majdnem akkora volt, mint egy teljes emberi kéz. Becslések szerint a legnagyobb példányok szárnyfesztávolsága elérhette a 7 métert, amellyel megközelítette egy kisebb repülőgép méretét! Tömege 70-72 kilogramm körül lehetett, amivel messze a legnehezebb repülő madárnak számít. (A ma élő legnehezebb repülő madár az óriástúzok 21 kilogrammjával.) A földön 1,5-1,8 méteres magasságával szembenézhetett volna egy felnőtt emberrel is. Fesztávolságban egyedül egy kihalt tengeri madár, a Pelagornis “szárnyalta túl” 40 centiméterrel, de súlyban csak a fele volt. (A ma élő legnagyobb vágómadár, az Andoki kondor 3,3 méteres fesztávolságával és 15 kilós tömegével eltörpülne őse mellett.)

Felmerül a kérdés, hogy tudott egyáltalán repülni egy ekkora állat? A csontváz karakterisztikájának tanulmányozása alapján ezt bizonyosra vélik, így a tudósok számára már csak az volt a rejtély, hogyan is történt a felszállás pontosan. Az elérhető leleteken alapuló modelljén több tesztet is végeztek és arra jutottak, hogy az Argentavis nem tudott elegendő energiát kreálni felszálláshoz nekifutással. Magasabb pozícióra volt szüksége, hogy levegőbe emelkedjen. Azonban elég lehetett neki egy 10 fokos süllyedés és egy kis ellenszél, amely meglepetésre elegendő plusz energiát biztosított a felemelkedéshez. Valójában napjainkban az albatroszok és a sárkányrepülő pilóták is ugyanezt a technikát használják. Ha már a levegőben volt, akkor is komoly izomteljesítményre volt szüksége, hogy levegőbe is maradjon.

A tesztek során az Argentavis izomzatát is vizsgálták, amit elégtelennek találtak hosszabb időtartamú repülésre, hacsak a vitorlázás mestere nem volt. Az összesített kép alapján ez tűnik a legvalószínűbbnek. Az Argentavis kihasználta a légáramlatokat, így szárnycsapások nélkül is képes volt nagy távolságokat bejárni. Sankar Chatterjee, a Texasi Tudományegyetem Múzeumának paleontológusa szerint az Andok hegygerincei mentén repülve a felfelé irányuló légáramlatokat kihasználva maradt fenn a magasban. Ezt támasztja alá az Andok előhegységeiben talált több csontmaradvány is.

Dél-Amerika nagy, nyitott pampái kedveztek az Argentavisnak, ugyanis hatalmas területeket tudott átfésülni zsákmány után vitorlázási képességei nyomán. Azt gondolnánk, hogy mai rokonaihoz hasonlóan dögevő volt, azonban ez nem felel meg a valóságnak. A mai keselyűktől és kondoroktól eltérően sasszerű csőre volt, ami alkalmassá tette, hogy aktív ragadozó legyen. Étrendjét főként kisebb állatokra jelenthették (tatuk, földi lajhárok, nagyobb rágcsálók), amelyeket a magasból becserkészett, majd lecsapott rájuk. Koponyájának felépítése azt sugallja, hogy áldozatának legnagyobb részét megette kis húscafatok csipkedése helyett. Azért tehetett így, mert méreténél fogva sok energiára volt szüksége. Naponta 2,5-5 kilogramm húst kellett ennie, ami szintén előnyösebb aktív ragadozó életmód mellett. Ettől függetlenül nem lehet kizárni, hogy vetélytársai elejtett zsákmányát elkobozta. Hatalmas termetéből fakadóan nem volt természetes ellensége. Élőhelyét olyan ragadozókkal osztotta meg, mint az erszényes Thylacosmilus, kardfogú macskák (pl. Smilodon) és terrormadarak (pl. Kelenken).

Forrás:
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/a/argentavis.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Argentavis
https://www.nationalgeographic.com/science/phenomena/2009/05/31/argentavis-the-largest-flying-bird-was-a-master-glider/
– Palmqvist, Paul; Vizcaíno, Sergio F. (2003). “Ecological and reproductive constraints of body size in the gigantic Argentavis magnificens (Aves, Theratornithidae) from the Miocene of Argentina” (PDF). Ameghiniana. 40 (3): 379–385.
– ambussi, Claudia P. (June 2011). “Palaeoenvironmental and faunal inferences based on the avian fossil record of Patagonia and Pampa: what works and what does not“. Biological Journal of the Linnean Society. 103 (2): 458–474.

Hasonló bejegyzések

Megatherium

Megatherium

A Megatherium a mára kihalt földi lajhárok legnagyobb képviselője volt és egyben a legnagyobb emlős, amely Dél-Amerika pampáit rótta. Azonban a jégkorszak végén bekövetkező éghajlati és ökológiai változások még ezt az óriást is eltörölték a föld színéről. A...

Titanoboa

Titanoboa

Dél-Amerika esőerdei manapság is telve vannak nagyobbnál nagyobb ragadozókkal (kajmán, anakonda, jaguár), de egykoron busz méretű Titanoboa uralta a világnak eme rejtélyes és lenyűgöző vidékét. Egy anakonda és a Titanoboa csigolyájának összehasonlítása (Ray Carson/UF...

Megalodon

Megalodon

A Megalodon név világszerte ismert, amiről mindenkinek "minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb cápája" jut eszébe. Ez nem is áll messze a valóságtól, mert ezek a cápák a világtengerekben valóban a tápláléklánc csúcsára jutottak. A kihalt Megalodon és a ma is élő...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .