Az ízeltlábúakra általában úgy gondolunk, mint kicsi, “taposd már össze” lényekre, pedig élt a múltban egy képviselőjük, amelynek mérete messze meghaladta ma élő rokonaiét. Az Arthropleura minden idők legnagyobb szárazföldi ízeltlábúja volt!

Egy jól ismert őslényről van szó, amely több televíziós sorozatban, dokumentumfilmben (ld. Walking with Monsters; illetve a Prehistoric Park sorozat) is szerepelt. Nevének jelentése “ízelt bordák” (Arthropleura), ami utal megjelenésére. Nagyban hasonlíthatott a ma élő ezerlábúakra, teste hozzávetőlegesen 30 ízelt szegmensből épülhetett fel, melyet páncél borított. Méretei elképesztőek voltak egy ízeltlábúhoz képest! A nagyobb példányok hossza elérhette a 2,3-2,5 métert, szélességük pedig az 50 centimétert! Ezt a hatalmas méretet annak köszönhette, hogy az oxigénszint akkoriban jóval magasabb lehetett (30-50% körül), mint napjainkban (21%). Ennek köszönhetően más ízeltlábúak is igen nagyra nőttek pl. Meganeura (óriás szitakötő).

Táplálkozása sokáig kérdéses volt a kutatók előtt, ugyanis a szája még nem került elő a fosszíliáknál. Ez egyébként arra utal, hogy nem lehetett szkleritizált (megkeményedett), erőteljes állkapcsa. Sokáig mégis azt hitték, hogy aktív ragadozó életet élt, ahogyan a ma élő Scolopendra fajok. Azonban az állat koprolitjában (fosszílizált ürülék) korpafű és páfrány spórákat találtak, ami azt bizonyította, hogy egy békés növényevő lehetett.

Az Arthropleura nyomot hagyott maga után a történelemben szó szerint is! Fosszilizált lábnyomait találták meg több helyen is, maradványai Észak-Amerikában és Skóciában kerültek elő. Érdekesség, hogy az “útvonalai” saját elnevezést is kaptak: Diplichnites cuithensis.

Elképesztő lény lehetett élőben, azonban a találkozás lehetősége nem adódott meg számunkra. Mégis, számítógépes animációk segítségével életre keltették ezt a fantasztikus monstrumot:

Források:
– http://www.prehistoric-wildlife.com/species/a/arthropleura.html
– http://voices.nationalgeographic.com/2011/01/15/largest_landdwelling_bug_of_al/
– A. C. Scott; W. G. Chaloner & S. Paterson (1985). “Evidence of pteridophyte–arthropod interactions in the fossil record” (PDF). Proceedings of the Royal Society of Edinburgh. 86B: 133–140.