Az ősi tengerek világa az elérhető bizonyítékok alapján nagyon más volt a maihoz képest és ez főként a tengeri élővilág sokszínűségében nyilvánult meg. Valaha a csigaházas polipok elképesztő változatossággal rendelkeztek, viszont ma már csak a nautiluszok (csigáspolip) rendje képviselt. Egykor óriási csigaházas polipok rótták a tengereket, mint a Cameroceras.

A Cameroceras a fejlábúakhoz tartozó, kihalt Endoceratidae család legnagyobb tagja lehetett. XIX. századi felfedezése óta 18 faját írták le, de kezdetben gyűjtőnévként használták a többi endoceratidához is. A Cameroceras mellett a másik nagy endocerida az Endoceras volt. Kérdéses, hogy melyikük is volt a nagyobb, mivel a legnagyobb (3 méteres) fosszilis maradvány az Endocerashoz tartozik. Az állat teljes váza 5,7 méter lehetett a legutóbbi becslések szerint. Meg nem erősített jelentés egy 9,1 méteres vázról is szól, amely viszont megsemmisült. A mérethatárokat tehát nehéz meghatározni, mert nem áll rendelkezésre sok teljes lelet. Becslések szerint a Cameroceras méretei szintén tiszteletet parancsolóak lehettek 6-9 méter hosszú házával.

A Cameroceras teste puha izomszövetből állhatott, amely a váz nyílásánál helyezkedett el tökéletes biztonságot élvezve. A fejhez tartozó erős csápjaival ragadhatta meg zsákmányait, majd a szájüregben található, keratinból felépülő erős csőrével felaprította őket. Úgy tartják, hogy csőrével képes lehetett más kisebb puhatestűek páncélját is feltörni. Halakkal, puhatestűekkel és tengeri skorpiókkal táplálkozhattak főleg. Valószínűleg lesből támadtak, ugyanis páncéljuknak köszönhetően jól manőverezni nem voltak képesek. A megfelelő egyensúlyozást a testüregben lévő kamrák és a közöttük futó “szifon” biztosították. Ezek segítségével volt képes függőlegesen is mozogni a kamrákban lévő víz mennyiségének szabályozásával, akárcsak a Parapuzosia.

Feltételezések vannak csak a Cameroceras szemeiről. Egyesek úgy tartják, hogy gyenge látással rendelkezett. Mivel nincs elérhető bizonyíték, így csak azt vehetjük figyelembe, hogy a mai fejlábúaknál mit látunk. Sokak meglepetésére a fejlábúak között találunk sok példát, akik kivételes látással rendelkeznek, hiszen látás alapjén tájékozódó ragadozókról van szó. Egyes mélyvízi fajok kiválóan képesek összegyűjteni és kiszűrni a sötét vizekben a fényt, talán a Cameroceras is hasonló képességekkel rendelkezhetett.
Az utódnemzés idején a nyílt óceánról a sekélyebb vizekbe vándorolhattak a nőstények a tojásrakáshoz. A tojások és a kikelt újszülöttek realtíve elég nagyok voltak, így hamar célponttá válhattak a tengerekben. Ennek elkerülése végett talán a tengerfenéken laktak, míg el nem érték a felnőttkort.

Források:
– https://en.wikipedia.org/wiki/Cameroceras
– http://www.prehistoric-wildlife.com/species/c/cameroceras.html
– https://fossiilid.info/5627?mode=in_baltoscandia&lang=en
– Frey, R.C. 1995. “Middle and Upper Ordovician nautiloid cephalopods of the Cincinnati Arch region of Kentucky, Indiana, and Ohio“. U.S. Geological Survey, p.73
– Björn Kröger; Martina Aubrechtová (2019). “The cephalopods of the Kullsberg Limestone Formation, Upper Ordovician, central Sweden and the effects of reef diversification on cephalopod diversity“. Journal of Systematic Palaeontology.
– Teichert, C.; Kummel, B. (1960). “Size of endoceroid cephalopods”. Breviora. 128: 1–7.
– Flower, R.H. (1955). “Status of endoceroid classification“. Journal of Paleontology. 29 (3): 329–371.
– Laptikhovsky, Vladimir; Nikolaeva, Svetlana; Rogov, Mikhail (2018). “Cephalopod embryonic shells as a tool to reconstruct reproductive strategies in extinct taxa”. Biological Reviews. 93 (1): 270–83.