fbpx
Oldal kiválasztása

Dunkleosteus

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.03.27.

Egykor félelmetes ragadozó úszkált az óceánokban, amely állkapcsával összezúzta áldozatát, feje pedig olyan kemény volt, mint a páncél! Ez a csúcsragadozó volt a méltán híres páncélos őshal, a Dunkleosteus.

A Dunkleosteus terrelli a Placodermi, azaz a páncélos őshalak osztályába tartozott és családjának legnagyobb tagja volt. Jellegzetessége a hatalmas páncéllemezekből felépülő feje, amely egyetlen része ennek az állatnak, ami fennmaradt. A többi része spekulatív, illetve a hozzá közel álló más fajok sokkal teljesebb maradványaiból kaphatunk képet arról, hogyan is nézhetett ki ez a hatalmas hal. Páncélozott felépítése talán lelassította a vadászatban, de ettől még egy rendkívül erős állatról van szó. Fogak helyett két pár meghosszabbított csontlemezzel rendelkezett. Valószínűleg képes volt gyorsan kinyitni és összezárni állkapcsát, mellyel óriási erőt tudott kifejteni. Egyesek számítások szerint ez 2 tonna körül lehetett! Ezzel a vonásával képes volt más páncélozott halak kemény csontlemezein áthatolni, illetve áldozatait szétszaggatni vagy legalábbis nagyobb darabot kiharapni belőlük.

Nagy érdeklődés van a vadászati és táplálkozási stílusa után. Ahogy említettem, a Dunkleosteus egy erős, de lassú úszó lehetett, így valószínűleg jobban kedvelhette a lassú prédát. De ne feledjük, hogy erős állkapocs izmainak köszönhetően kivételesen gyorsan volt képes száját kinyitni. Ez a gyors mozdulat egy vákuumot hozott létre a szájánál, amitől a kisebb halak könnyen elnyelve találhatták magukat.

A Dunkleosteus a legnagyobb páncélos hal lehetett (a Titanichthys-sel együtt), legnagyobb példányai elérhették a 10 métert! Fosszíliáit megtalálták Észak-Amerikában, Európában (Lengyelország és Belgium) és Marokkóban.

Források:

http://www.prehistoric-wildlife.com/species/d/dunkleosteus.html
– Anderson, P.S.L.; Westneat, M. (2009). “A biomechanical model of feeding kinematics for Dunkleosteus terrelli (Arthrodira, Placodermi)” (PDF). Paleobiology. 35 (2): 251–269.
https://www.earthtouchnews.com/discoveries/fossils/the-nasty-eating-habits-of-prehistorys-meanest-fish/

Hasonló bejegyzések

Cameroceras

Cameroceras

Az ősi tengerek világa az elérhető bizonyítékok alapján nagyon más volt a maihoz képest és ez főként a tengeri élővilág sokszínűségében nyilvánult meg. Valaha a csigaházas polipok elképesztő változatossággal rendelkeztek, viszont ma már csak a nautiluszok...

Xiphactinus

Xiphactinus

A tengereket egykor nemcsak óriási, de falánk ragadozók is lakták, amilyen a Xiphactinus is volt. Világszerte előkerült leletei azt mutatják, hogy kozmopolita fajként viselkedett, amely áramvonalas testét és felfelé álló száját tekintve hasonlított egy mai tarponra,...

Anomalocaris

Anomalocaris

Egykor a tengerek mélyén sok furcsa dologgal találkozhattunk volna és az Anomalocaris kétségkívül ezekhez tartozik. A "kambriumi robbanás" egyik példája különleges anatómiai adottságaival még a tudósokat is meglepte. Fosszilis maradványa (Forrás: sankei.com) Az...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .