Napjainkban sok furcsa élőlénnyel találkozhat az ember világszerte, de a fosszilis rétegekben talált állatok között is vannak extrém bizarr teremtmények, amelyek komoly fejtörést okoztak felfedezőiknek. Kétségkívül az egyik ilyen legkülönösebb tengeri élőlény a Helicoprion lehetett.

A Helicoprion a kihalt Eugeneodontida rend tagja, amelynek képviselői egytől egyig bizarr porcos halak. Emiatt is a Helicoprion fosszilis maradványai főként a furcsa fogazatból állnak, a porcos részek nem igen fosszilizálódtak néhány törött koponya és alsó állkapocs darabot leszámítva. A tudósoknak emiatt nehéz megfejteni az állat megjelenését és életmódját. Biztosan elterjedt lehetett a világóceánokban, mert világszerte kerültek elő fosszilíák Oroszországból, Kínából, Japánból, Nyugat-Ausztráliából és az Egyesült Államokból.

Fosszíliák hiányában az állat ábrázolása spekulatív, teste az őscápák és a tengerimacskák (ma is élő porcos halak) felépítése alapján kapott cápaszerű megjelenést. A legtöbb megtalált egyed méretét 3-4 méter körülire becslik, de előkerültek kirívóan nagy “körfogazatok” is. Egy 2011-ben talált 45 centiméteres fogazat gazdáját 10 méteresre becsülték, azonban ezek a halak ennél nagyobbra is megnőhettek. Az 1980-ban felfedezett “Boise” fogazata nem volt teljes és nem is foglalkoztak vele sokat egészen 2013-ig. Az akkor tett tanulmányozás rávilágított, hogy egy “Boise” fogazata 60 centiméteres lehetett fénykorában, ami alapján hossza a 12 métert is meghaladhatta! Ezzel a Helicoprion nemcsak a legnagyobb Eugeneodontida, de az egyik legnagyobb halnak is számít a világtörténelemben.

A bizarr fogazat megtalálása óta sokáig rejtély maradt, hogyan is működhetett. Vadabbnál vadabb elképzelések születtek (lásd a fenti képen), míg kialakult a mai általános nézet a “körfűrész” hol létét illetően. A legújabb kutatások már az állkapocs hátsó részére helyezték a fogazatot, így az állat furcsa fogazata mellett is áramvonalas maradt volna, nem mellesleg így az úszásban és a vadászásban is sikeres lehetett. Nagy felbontású CT szkenner segítségével Dr. Leif Tapanila, Jesse Pruitt és kollégáik (2013-as csapat) megállapították, hogy a Helicoprion nem a cápák rokona volt, hanem inkább a tengerimacskáké.

A mai is élő tengerimacskák a mélyebb tengerek lakói, nagy szemükkel jól látnak a sötétséggel borított mélységekben. Vékony, de erős farkukkal közelítik meg a tengerfenéket, majd fogaikkal összezúzzák a kagylókat. Még ha a Helicoprionnak egészen más fegyvere is volt, a tengerimacskákhoz hasonlóan páncélozott fejlábúak (ammoniteszek, mint a Parapuzosia; nautiluszok) és valószínűleg páncélozott halak (hasonlók, mint a Dunkleosteus) ellen vethette be első számú fegyverét. Állkapcsa tényleg úgy működhetett, mint egy körfűrész, amely szétszabdalja áldozatát. Aktív ragadozó lehetett, amelyhez hasonlót ma már nem láthatunk. Az általa hátra hagyott nyomok alapján csak csodálkozhatunk, hogy valaha milyen fantasztikus teremtmények is éltek itt a Földön.

Források:
– https://www.behance.net/gallery/16076849/Helicoprion (indexkép)
– https://en.wikipedia.org/wiki/Helicoprion
– http://www.prehistoric-wildlife.com/species/h/helicoprion.html
– http://www.eartharchives.org/articles/buzzsaw-toothed-leviathans-cruised-the-ancient-seas/
– Tapanila, L.; Pruitt, J.; Pradel, A.; Wilga, C.D.; Ramsay, J.B.; Schlader, R.; Didier, D.A. (2013). “Jaws for a spiral-tooth whorl: CT images reveal novel adaptation and phylogeny in fossil Helicoprion”. Biology Letters. 9 (2): 20130057. 
– https://www.youtube.com/watch?v=0lfZxoCgMEc