Ma a világ legnagyobb tengeri állata a kékbálna, de még a legnagyobbaknak is vannak kihívóik! Egykor a világtengerekben ugyanis bálnaméretű halak úszkáltak, mint a Leedsichthys.

A földtörténet legnagyobb ismert halaként tartják számon a Leedsichthyst, amely a csontos halak főosztályába tartozik. (A halak másik ága a porcos halak, melyeknek legismertebb képviselőik a cápák.) Ahhoz, hogy megértsük a méretbeli különbségeket a mai csontos halak és e kihalt óriás között, vegyük szemügyre a ma élő legnagyobbakat. Sokak meglepetésére a legnagyobb édesvízi hal címet a Duna vizeiben is előforduló viza (tokhal) birtokolja, amelynek legnagyobb példánya 7,2 méter hosszú volt és 1571 kilogrammot nyomott. A tengerekben élő legnagyobb csontos hal a holdhal, amelynek legnagyobb egyedei meghaladhatják a 2300 kilogrammot! Korunk óriásai annyit nyomnak, mint egy személyautó, de a Leedsichthys méreteit meg sem közelítik!

A Leedsichthys méretei vita tárgyát képezik, ugyanis az előkerült leletek töredékesek, hiányosak, ami miatt az állat méreteinek felső határa mai napig nyitott kérdés. Átlagos méretét eddig 9-10 méter hosszú és 5-10 tonna között gondolták, azonban egy újabb leletanyag már 16,5 méteres állatról tanúskodik. Más becslések 22-27 méteresre teszik az állat elképzelhető legnagyobb hosszát. Ez nem az átlagos méret, hanem azzal számolnak, hogy kivételesen nagy egyedek kedvező körülmények és hosszú életkor alapján elérhették ezt a méretet. Egy ekkora hal súlya meghaladhatta a 50 tonnát! Emellett még a ma élő legnagyobb csontos halak is eltörpülnek, méretei ugyanis a nagyobb bálnákéval vetekszik!

Megjelenése sok kérdést von maga után, hiszen teljes vagy teljesebb csontvázak nem kerültek elő, mert mivel vázában sok volt a porcos elem is, amelyek összetartották a csontos részeket, viszont nem fosszílizálódtak. Feje valószínűleg arányaiban nagy és széles lehetett, állkapcsában nem voltak hagyományos értelemben vett fogak. Ezek helyén viszont 2 milliméteres csontlemezkéket találtak, ami arra utal, hogy a Leedsichthys főként planktonokkal táplálkozhatott, ahogy a mai sziláscetek is (mint a kékbálna). Módszerei kétségkívül eltérőek voltak.

A krillek tömegét a kopoltyúíveire nőtt sűrű, fésűs szerkezetű szűrő foghatta fel, amikor átpumpálta a vizet a kopoltyúin. Ugyanígy szűri ki a planktont a jelenkori cetcápa, illetve az óriáscápa is. A bálnákhoz hasonlóan valószínűleg a “planktonfelhőket” követve vándorolt az ősóceánok tengereiben, azonban méretei ellenére ő sem lehetett teljes biztonságban. Fosszíliái Európából (Németország, Anglia, Franciaország) és Dél-Amerikából (Chile) kerültek elő, ahonnan nagy méretű tengeri ragadozók is felbukkantak, mint a 6-9 méteres Liopleurodon, amely megtámadhatta a nálánál nagyobb halakat is.

Források:
– http://www.prehistoric-wildlife.com/species/l/leedsichthys.html
– https://en.wikipedia.org/wiki/Leedsichthys
– https://www.thoughtco.com/history-of-leedsichthys-1093679