fbpx
Oldal kiválasztása

A Megalodon név világszerte ismert, amiről mindenkinek “minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb cápája” jut eszébe. Ez nem is áll messze a valóságtól, mert ezek a cápák a világtengerekben valóban a tápláléklánc csúcsára jutottak.

A kihalt Megalodon és a ma is élő nagy fehér cápa méretének összehasonlítása (Forrás: Ancient Sharks)

Érdekes, hogy a Megalodon (“óriás fog”) név terjedt el a cápa esetében, pedig a tudományos neve Carcharocles megalodon. Általában a nemet szokták használni egy ősállat megnevezésénél, de ez esetben a fajnév vált ismertté és bevetté. Ennek oka könnyen lehet az is, hogy mind a mai napig nincs megegyezés abban, hogy valójában a megalodon fajt melyik nemzetséghez kell is sorolni. Több lehetőség is van, de a kettő legismertebb ez: Otodus megalodon vagy Carcharocles megalodon. Az utóbbi használata terjedt el jobban, de igazából az állat rendszertani besorolását nem befolyásolná egyik lehetőség sem jelentősen, mivel mindkét nem a fosszilis Otodontidae család tagja, amelyre gyakran hivatkoznak úgy, mint az óriásfogú cápák. Népszerű téves elképzelés, hogy a nagy fehér cápa közvetlen leszármazottja lenne a Megalodonnak, erről a fogak (igaz, minimális) különbözősége is tanúskodik, de emellett kétségkívül közeli rokonnak számítanak.

Világszerte fedeztek fel Megalodon fosszilíákat (Forrás: Wikipedia)

A Megalodon egy kozmopolita faj lehetett, ugyanis fosszilis leletei a világ minden tájáról előkerültek (az Antarktisz kivételével). A maradványok alatt persze csupán fogakat és csigolyákat kell érteni (de főleg fogakat, a csigolyák nem túl gyakoriak), mert a cápák porcos halak, ezért a többi testrészük, vázuk nem kövesedik meg, hanem lebomlik. Érdekesség, hogy még Magyarország területén is találtak Megalodon fogakat Mátraszőlősön, Fertőrákoson és a Pécshez közeli Danicz-puszta homokbányájában. A megmaradt leletekből igen nehéz a kihalt cápák megjelenésére vonatkozóan következtetéseket levonni. A fogak és a csigolyák anatómiáját tanulmányozva a tudósok a ma élő cápák közül a legközelebbi rokonokat keresik meg, hogy rekonstruálni tudják a Megalodon kinézetét. Általános megegyezés van abban, hogy élő Otodontidae-fajok hiányában az óriásfogú cápát legjobban helyettesítő modern cápa csakis a fehér cápa lehet, mivel a Megalodon is a heringcápa-alakúak rendjébe tartozik.

A hatalmas, 18 centiméteres fogak arra utalnak, hogy gazdájuk sem lehetett kicsi. Összehasonlításhoz egy nagy fehér cápa foga szolgál. (Forrás: Natural History Museum of London)

A Megalodon népszerűségét kétségkívül hatalmas méreteinek köszönheti. A teljes váz ismeretének hiányában a fogak és csigolyák mérete alapján születnek becslések az állat méretét illetően a nagy fehér cápa arányait felhasználva. Az elmúlt évtizedekben sok becslés született, ahol az átlagos méretét 10,5 méterre állapították meg. A legújabb tanulmány (2019) szerint viszont a nagyobb egyedek a 14,2-15,3 métert is elérhették, amihez 30-50 tonnás tömeg társulhatott! Még ha messze elmarad a kezdeti becslésektől, akkor is figyelemre méltóak ezek a számok. Az állkapcsa 2,5-3,4 méter széles is lehetett, amiben könnyedén elfért volna akár egy bivaly is!

A Megalodon hatalmas állkapcsának rekonstrukciója (Forrás: Wikipedia Commons)

Sokak számára biztos csalódás, de a legnagyobb hal és egyben legnagyobb cápa cím nem őt illeti, ugyanis a ma élő planktonevő cetcápa nagyobbra is megnőhet. A legnagyobb hitelesen megmért példány 18,8 méter hosszú volt. (A kihalt halak között is van egy faj, a Leedsichthys problematicus, amely nagyobbra nőtt nála.) Ennek ellenére a Megalodon birtokolja a legnagyobb húsevő cápa címet és nem mellesleg a legerősebb harapással rendelkező állat címét is. Hatalmas állkapcsának köszönhetően ugyanis óriási harapása lehetett. Egy 2008-as nagy fehér cápákon végzett kísérlet eredményei alapján a Megalodon 108,514N (10,8 tonnás), a hátsó fogaknál elképesztő 182,201N (18,2 tonnás) erővel lehetett képes harapni. Összehasonlításképpen a legerősebb fehér cápa harapás 18,216N volt.

A Megalodon a szubtrópusi és a mérsékelt övezetek tengereit kedvelte átlagosan 12 Celsius fokos víz hőmérséklettel, de alkalmazkodó lehetett 1-24 Celsius fokig. A heringcápa félékhez hasonlóan képes lehetett testmeleget előállítani, amit egy különleges véredényrendszer segítségével felhasználhatott. Emiatt ál-melegvérűnek is hívják, mert a melegvérűség nála nem állandó, hanem saját maga állítja elő, amikor szüksége van rá. Alkalmazkodóképességéből adódóan a különböző tengeri ökoszisztémák között vándorolhatott, a sekély vizektől, a mocsaras lagúnáktól egészen a nyílt tengerig. A nagyobb példányok méreteik és táplálékigényük miatt valószínűleg a nyílt tengerben vadásztak. A kövületek azt mutatják, hogy előfordulástól függően változott a méretük. A déli féltekén élő példányok átlagosan nagyobbak voltak északi féltekén élő fajtársaiknál, ami a környezeti tényezők függvénye lehetett.

A világtengerek ura volt (Forrás: Wikipedia Commons)

A Megalodonnak méretei miatt sok táplálékra volt szüksége és az akkori világtengerekben széles választék is állt rendelkezésére. A kövületek azt mutatják, hogy elsősorban cetekkel (delfinekkel, cetotheridákkal, sziláscetekkel, ámbráscetekkel, grönlandi bálnákkal, squalodontidákkal) táplálkozhatott, emellett pedig tengeri teknősökkel, fókákkal, szirénekkel és más cápákkal. A fiatalabb egyedek étrendjét főként halak alkothatták, a bálnákat csak a nagyobb egyedek támadták meg.

A Megalodon előszeretettel támadt meg bálnákat is, némelyik ősbálna fosszílián a fogak nyoma is megmaradt

Hatalmas mérete és állkapcsa miatt a tápláléklánc csúcsán helyezkedett el, de ez nem jelenti azt, hogy nem voltak vetélytársai. A fogas cetek ekkor kezdtek diverzifikálódni és elterjedni a világtengerekben, némelyek nagyobbra is nőttek, mint a Megalodon pl. Livyatan, némelyek ugyan kisebbek voltak, de csapatban vadásztak pl. Squalodon.

A Megalodon ügyesebb vadász lehetett, mint napjainkban a nagy fehér cápa. A kövületek azt mutatják, hogy az óriásbálnák esetében elsősorban az áldozat erősen csontozott részeit célozta meg, hogy azok eltörésével összezúzza a létfontosságú szerveket (szív, tüdő). Ezáltal az áldozatok magatehetetlenné váltak és hamar elpusztultak. A kisebb cetek esetében alulról támadott, akárcsak napjainkban például a fehér cápa egy fókára.

Táplálkozás közben – a hatalmas zsákmány sok éhes szájat vonzhatott oda

Hiába volt hatalmas és félelmetes ragadozó, ez sem akadályozhatta meg a világtengerekből való eltűnését. Kihalásáért főként az éghajlatváltozást tartják felelősnek, amely a legerősebb tényező lehetett e tekintetben és leküzdhetetlen akadályokat gördített a cápa elé. Az óceánok lehűlése hátrányosan érintette a Megalodont, mert amellett, hogy a melegebb vizeket kedvelte, zsákmányállatainak egy része képes volt alkalmazkodni a hidegebb vizekhez, mások viszont (cetek, tengeri madarak, tengeri teknősök jelentős része) eltűntek a tengerekből. Mivel a hőszabályzó rendszere pont a táplálékon (és az abból nyert energián) múlott, így elkerülhetetlen lett a hatalmas cápa veszte.

Források:
https://www.britannica.com/animal/megalodon
https://en.wikipedia.org/wiki/Megalodon
https://www.nhm.ac.uk/discover/megalodon–the-truth-about-the-largest-shark-that-ever-lived.html
– Orangel A. Aguilera, Luís García & Mario A. Cozzuol (2008). Giant-toothed white sharks and cetacean trophic interaction from the Pliocene Caribbean Paraguaná Formation Paläontologische Zeitschrift82 (2): 204–208.
https://www.fossilguy.com/topics/megshark/megshark.htm
– K.; Clausen, P.; Ferrara, T. L.; Cunningham, E.; Dean, M. N.; Summers, A. P. (2008). “Three-dimensional computer analysis of white shark jaw mechanics: how hard can a great white bite?”(PDF). Journal of Zoology. 276 (4): 336–342.
– Pimiento, C.; MacFadden, B. J.; Clements, C. F.; Varela, S.; Jaramillo, C.; Velez-Juarbe, J.; Silliman, B. R. (2016). “Geographical distribution patterns of Carcharocles megalodon over time reveal clues about extinction mechanisms”Journal of Biogeography43 (8): 1645–1655.
– Pimiento, C.; Clements, C. F. (2014). “When DidCarcharocles megalodon Become Extinct? A New Analysis of the Fossil Record”PLOS ONE9 (10)
– Pimiento, C.; Griffin, J. N.; Clements, C. F.; Silvestro, D.; Varela, S.; Uhen, M. D.; Jaramillo, C. (2017). “The Pleistocene Marine Megafauna Extinction and its Impact on Functional Diversity”Nature Ecology and Evolution1 (8)
– Craig R. McClain,  Meghan A. Balk, Mark C. Benfield (2015). Sizing ocean giants: patterns of intraspecific size variation in marine megafauna

Hasonló bejegyzések

Megatherium

Megatherium

A Megatherium a mára kihalt földi lajhárok legnagyobb képviselője volt és egyben a legnagyobb emlős, amely Dél-Amerika pampáit rótta. Azonban a jégkorszak végén bekövetkező éghajlati és ökológiai változások még ezt az óriást is eltörölték a föld színéről. A...

Titanoboa

Titanoboa

Dél-Amerika esőerdei manapság is telve vannak nagyobbnál nagyobb ragadozókkal (kajmán, anakonda, jaguár), de egykoron busz méretű Titanoboa uralta a világnak eme rejtélyes és lenyűgöző vidékét. Egy anakonda és a Titanoboa csigolyájának összehasonlítása (Ray Carson/UF...

Argentavis

Argentavis

Ha az ég urait említjük, általában a pteroszauruszokra gondolunk, de más repülő fajok is elképesztő méreteket értek el. Ilyen volt az Argentavis magnificens is, amely a legnehezebb repülő madár és a legnagyobb vágómadár címek birtokosa. Teratornithidae család (Forrás:...

1 hozzászólás

  1. Obál Levente

    Nagyon érdekes és hasznos információkat tartalmaz ez a leírás a Megalodonról! Ha elképzelem magam előtt, akkor egy hatalmas, lenyűgöző és hátborzongató lényt látok magam előtt, amivel nem szívesen találkoznék az óceánokban vagy akár a világ tengerekben. Nagyon sokat tudtam meg erről az ősállatról!

    Válasz

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .