fbpx
Oldal kiválasztása

Meganeura

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.04.22.

A repülő rovarokat szeretjük elhessegetni vagy lecsapni, ha már idegesítenek, de létezett egy képviselőjük, amihez nem biztos, hogy egy légycsapó elég lett volna. Ő volt az óriás-ősszitakötő, a Meganeura.

Mintha csak egy mai szitakötő lenne, de van egy apró különbség: a méret!

A Meganeura minden idők legnagyobb repülő ízeltlábúja és a legnagyobb rovara volt – jelenlegi ismereteink szerint -, amely a mai Európa egeit rótta. Fosszíliáit Angliában és Franciaországban találták meg. Nevének jelentése “nagy idegek”, ami a szárnyain lévő erezetek hálózatára utal. Megjelenésében nem igazán különbözik egy mai szitakötőtől, hiszen a legfőbb különbség a mai szitakötők és e repülő óriás között a méret! A szárnyainak fesztávolsága 60-70 centiméter körüli lehetett, de nagyobb példányoké a 75 centimétert is meghaladhatta!

A Meganeura szárnyai: érdemes megfigyelni ezt a gyönyörű erezetet

A szitakötők a legjobban repülő rovarok, szárnyizmaiknak köszönhetően hosszabb ideig és gyorsan képesek repülni más rovarokhoz képest. Fejüket képesek szabadon mozgatni, ahol fő fegyverük, az erős, fűrészes állkapcsuk található. Vékony lábaik meglehetősen előre tolódtak, ez megnehezíti a járást számukra, de megkönnyíti a zsákmány megragadását, fogva tartását és szájhoz emelését. A Meganeura is a mai szitakötőkhöz hasonlóan ragadozó életmódot folytatott, azonban mérete lehetővé tette, hogy más ízeltlábúakon kívül kisebb gerinceseket (halakat, kétéltűeket és gyíkokat) is elkaphasson és nagy szájszervével feldolgozzon.

Egy jól megőrződött Meganeura lelet a Franciaországban található Touluse-i Múzeumban. A szárnyainak fesztávolsága 68 cm. (Fotó:  Didier Descouens

A tudósokat mai napig foglalkoztatja, hogy miért is nőhettek ilyen nagyra ezek az állatok és más ízeltlábúak ebből a korból (ld. Arthropleura), és bár vannak elképzelések, ez a kérdés vita tárgya napjainkban is. A legnépszerűbb elképzelés szerint a válasz a magasabb oxigénszintben keresendő. Általánosan ismert, hogy a rovarok maximális méretét nagyban meghatározza a belélegezhető oxigén mennyisége. Napjainkban a légkör összetételéből 21%-ot tesz ki az oxigén, de egykor ez az érték 35% felett lehetett.

A rovarok növekedésének legfőbb akadálya a légzőrendszerük sajátosságában keresendő. A rovarok ugyanis – tőlünk, emberektől és általában a gerincesektől eltérően – nem testfolyadék (vér) útján, hanem közvetlenül, vakon végződő légcsöveken (tracheákon) át juttatják el az oxigént a szöveteikhez. A trachearendszer hatékonysága a testméret növekedésével erősen romlik. Tehát növekedésüknek mindenképp van egy felső határa is!

A Meganeura életnagyságú-modellje – a magasabb oxigénszint miatt nőhettek ilyen nagyra.

Az egykori Észak-Amerikában élt rokona, a Meganeuropsis szintén nagy méreteket ért el a maga 69 centimétert meghaladó szárnyfesztávolságával és 43 centiméretes testhosszával. A legnagyobb teljességében megtalált rovar szárny hozzá kötődik.

A legnagyobb teljes rovar szárnynak a hossza, amit eddig találtak, 33 centiméter volt.

Források:
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/m/meganeura.html
http://www.geologypage.com/2020/03/meganeura-the-largest-insect-ever-existed-was-a-giant-dragonfly.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Meganeura

Hasonló bejegyzések

Paraceratherium

Paraceratherium

A Paraceratherium birtokolta sokáig a legnagyobb szárazföldi emlős címét, amíg kihívója nem akadt a Palaeoxolodon namadicus személyében. Ez a hatalmas orrszarvúra hasonlító állat elképesztő látványt nyújthatott Közép- és Dél-Ázsia füves szavannáin. "Indricotherium"...

Lisowicia

Lisowicia

Egykor a nagy változatosságot mutató növényevő dicynodontok világszerte előfordultak. Képviselőik között voltak patkány méretűek, de egyesek akkorára nőttek, mint egy elefánt. Az utóbbit úgy nevezték, hogy Lisowicia bojani, amely az egykori Lengyelország mocsaras...

Palaeoloxodon

Palaeoloxodon

A ma élő legnagyobb szárazföldi emlősök az elefántok, amelyek a legtöbb kontinensen elterjedtek voltak. Egykori rokonaik, a Palaeoloxodon fajok között találjuk az elefántfélék legnagyobb és legkisebb képviselőit is, amelyek egész Eurázsia szerte előfordultak. A...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .