fbpx
Oldal kiválasztása

Megatherium

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.09.23.

A Megatherium a mára kihalt földi lajhárok legnagyobb képviselője volt és egyben a legnagyobb emlős, amely Dél-Amerika pampáit rótta. Azonban a jégkorszak végén bekövetkező éghajlati és ökológiai változások még ezt az óriást is eltörölték a föld színéről.

A Megatherium americanum 18. századi felfedezése óta még további 7 fajt írtak le napjainkig, amelyek széles körben elterjedtek voltak a mai Argentína, Chile, Kolumbia, Bolívia, Ecuador, Peru és Uruguay területén. Legközelebbi ma élő rokonai a fákon élő kétujjú és háromujjú lajhárok, amelyek rendkívül kis méretűek őseikhez képest. Azonban a Megatheriidae család (óriáslajhár-félék) tagjai sem mindig voltak óriások. A Megatherium őse, a Hapalops csupán 1 méteresre nőtt meg és ki volt szolgáltatva az erszényes ragadozóknak (Thylacosmilus) és a terrormadaraknak (Kelenken). A Promegatherium már akkora volt, mint egy orrszarvú, így mérete biztosította egyben a védelmét is. A Megatherium méretét csupán a vele egy időben élő Eremotherium közelítette meg.

Földi lajhárok méretének összehasonlítása (Megatheriidae; Megalonychidae; Nothrotheriidae)

A fenti képen is jól látható, hogy a Megatherium americanum megközelítette egy mai afrikai elefánt méreteit. 6 méter hosszú volt fejétől a farkáig, két lábon állva pedig elérhette a 4 méteres magasságot. Testtömege meghaladta a 4 tonnát, amivel Dél-Amerikában csak az elefántszerű gomphotheridák versenyezhettek. Méretei miatt nem meglepő, hogy csontozata nagyon masszív és stabil felépítésű volt. Rövid, de erős hátsó lábai és farka erős támasztéka lehetett a felső testének, amin megpihenhetett, illetve ez tette lehetővé, hogy két lábra álljon huzamosabb ideig. Ennél fogva viszont a környezetének egyik leglassúbb állata lehetett, de ez nem jelenthetett problémát, hiszen méreténél fogva nem kellett elfutnia senki elől.

Felső teste hasonlóan robosztus felépítéssel rendelkezett, de jóval rugalmasabb is volt. Elülső végtagjai hosszabbak voltak, amelyek lehetővé tették, hogy magasabb ágakat is elérjen velük. Az ágak megtartását hatalmas karmai segítették, amelyek akár a 30 centimétert is elérhették. Bár két lábon is képes lehetett sétálni, a súlyeloszlás és stabilitás miatt főként négy végtagján járhatott.
Sokáig úgy gondolták, hogy testét vastag szőrzet borította, de újonnan már egyre nagyobb teret nyer a szőrtelen megjelenésének elfogadása. Az elmélet szerint a hatalmas teste fogékony lehetett a túlhevülésre, ezért előnyösebb lehetett neki szőr nélkül. Kisebb méretű rokonok esetében egyértelmű a szőr jelenléte a fosszilis leleteknél, de a kérdés végére pontot leginkább az tenne, ha egy Megatherium maradványánál is erre utaló bizonyíték kerülne elő.

A kopasz Megatherium elég bizarr látvány lenne (Mark Witton)

A Megatherium keskeny szája és fogásra alkalmas ajkai arra utalnak, hogy szelektált bizonyos növények és gyümölcsök között, így elég választékos étrendje lehetett. Méreténél fogva olyan növényzethez is hozzáférhetett, amihez más növényevők nem, ezért az élelemért folytatott verseny kevésbé érintette ezeket a behemótokat. Ez a tényező is nagyban jozzájárulhatott ahhoz, hogy a nagyobb méretű földi lajhárok egészen Észak-Amerikáig elterjedtek voltak. Felmerült, hogy étrendjét részben hús is alkotta, de ezt a javaslatot bizonyítékok hiányában elvetették.

Pampák óriása (Peter Schooten)

A Megatherium a füves, erdős síkságokat, nyílt területeket kedvelhette, amelyet szarvasokkal, litopternákkal, glyptodonokkal, toxodonokkal és a nála kisebb méretű ragadozókkal osztott meg, mint amilyen a Smilodon is volt. Az Eremotherium viszont inkább a trópusi környezetet kedvelhette északabbra.
A kihalását főként a számára alkalmas nyílt síkságok csökkenése és fragmentálódása (széttöredezése) indíthatta el, de nem ez volt az egyetlen tényező. Ehhez hozzájárulhatott az első amerikaiak vadászata is, amint több erre utaló lelet és helyiség is feltárásra került.

Források:
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/m/megatherium.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Megatherium
– Politis, Gustavo G.; Messineo, Pablo G.; Stafford, Thomas W.; Lindsey, Emily L. (March 2019). “Campo Laborde: A Late Pleistocene giant ground sloth kill and butchering site in the Pampas”Science Advances. 5 (3)
– Bargo, M. S. (2001). “The ground sloth Megatherium americanum: Skull shape, bite forces, and diet” (PDF). Acta Palaeontologica Polonica. 46 (2): 173–192.
– Fariña, R. (June 2002). Megatherium, the hairless: appearance of the great Quaternary sloths (Mammalia;Xenarthra)”Ameghiniana. 39 (2): 241–244 
– Autoecologia Humana del Quaternari Departament d’Història i Història de l’Art Universitat Rovira i Virgili Martínez-Navarro, B.; Chichkoyan, K.V.; Moigne, A.-M.; Cioppi, E.; Belinchón, M.; Lanata, J.L. (2017). Description and interpretation of a Megatherium americanum atlas with evidence of human intervention. Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia.
– Bocherens, H.; Cotte, M.; Bonini, R.A.; Straccia, P.; Scian, D.; Soibelzon, L.; Prevosti, F.J. (August 2017). “Isotopic insight on paleodiet of extinct Pleistocene megafaunal Xenarthrans from Argentina“. Gondwana Research. 48: 7–14. 
– Steadman, D. W.; Martin, P. S.; MacPhee, R. D. E.; Jull, A. J. T.; McDonald, H. G.; Woods, C. A.; Iturralde-Vinent, M.; Hodgins, G. W. L. (2005-08-16). “Asynchronous extinction of late Quaternary sloths on continents and islands”Proc. Natl. Acad. Sci. USA. 102 (33): 11763–11768.
– Chichkoyan, Karina V.; Martínez-Navarro, Bienvenido; Moigne, Anne-Marie; Belinchón, Margarita; Lanata, José L. (June 2017). “The exploitation of megafauna during the earliest peopling of the Americas: An examination of nineteenth-century fossil collections”Comptes Rendus Palevol. 16 (4): 440–451. 

Hasonló bejegyzések

Titanoboa

Titanoboa

Dél-Amerika esőerdei manapság is telve vannak nagyobbnál nagyobb ragadozókkal (kajmán, anakonda, jaguár), de egykoron busz méretű Titanoboa uralta a világnak eme rejtélyes és lenyűgöző vidékét. Egy anakonda és a Titanoboa csigolyájának összehasonlítása (Ray Carson/UF...

Argentavis

Argentavis

Ha az ég urait említjük, általában a pteroszauruszokra gondolunk, de más repülő fajok is elképesztő méreteket értek el. Ilyen volt az Argentavis magnificens is, amely a legnehezebb repülő madár és a legnagyobb vágómadár címek birtokosa. Teratornithidae család (Forrás:...

Megalodon

Megalodon

A Megalodon név világszerte ismert, amiről mindenkinek "minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb cápája" jut eszébe. Ez nem is áll messze a valóságtól, mert ezek a cápák a világtengerekben valóban a tápláléklánc csúcsára jutottak. A kihalt Megalodon és a ma is élő...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .