fbpx
Oldal kiválasztása

Palaeoloxodon

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.05.31.

A ma élő legnagyobb szárazföldi emlősök az elefántok, amelyek a legtöbb kontinensen elterjedtek voltak. Egykori rokonaik, a Palaeoloxodon fajok között találjuk az elefántfélék legnagyobb és legkisebb képviselőit is, amelyek egész Eurázsia szerte előfordultak.

A Palaeoloxodon nem pontos helyzete sokáig kérdéses volt, egyesek a Loxodonta (ahova a mai afrikai elefánt is tartozik), mások az Elephas (ahova a mai indiai elefánt tartozik) alnemének tekintették, de mára saját genus (nem) lett a Palaeoloxodon. A DNS tesztek azonban nem egy ilyen letisztult és egyszerű képet mutatnak. Egy 2016-os tanulmány szerint a Palaeoloxodon antiquus ma élő legközelebbi rokona az erdei elefánt (L. cyclotis) lehet, ráadásul még közelebb is állnak egymáshoz, mint az erdei elefánt az afrikai elefánthoz (L. africana), pedig a taxonómiai besorolásból nem ez következne. Másik, 2018-as tanulmány még egy kicsit “megkutyulta a dolgokat”, amiért is a P. antiquus történelmében hibridizációra következtet. A tanulmány a DNS tesztek alapján azt a következtetést vonta le, hogy a P. antiquus DNS-nek jelentős része származik Loxodonta és Mammuthus fajoktól is.

A Palaeoloxodon nem esetében méret és előfordulás tekintve nagy változatosságról beszélhetünk. A P. recki-t tekintik a nem első tagjának, amely Észak-Afrikában jelent meg, maradványait pedig Marokkóban találták meg. Nem elképzelhetetlen, hogy ősei Ázsia felől érkeztek, mert ma élő legközelebbi rokona az indiai elefánt (Elephas maximus), amiért korábban az Elephas nembe is sorolták. Azonban nála jóval nagyobbra nőtt, a legnagyobb ismert egyed 4,27 méteres vállmagassággal rendelkezett és 12,3 tonnát nyomhatott, de még növésben volt. A kifejlett hímek marmagassága meghaladhatta a 4,5 métert, tömegük pedig a 15-16 tonnát! Afrikából való kivándorlása következtében új fajok jelentek meg Eurázsiában: a P. antiquus, a P. namadicus és a P. neumanni.

A P. recki első leszármazottja az erdei őselefánt (P. antiquus), Nyugat-Ázsia és Európa szerte elterjedt volt és kisebb csordákban (5-15 egyed) élhetett. Ma rokonaihoz hasonlóan nagyban függhetett vándorlása az elérhető édesvíz mennyiségétől, ugyanis egy ilyen nagy állat napi folyadék-bevitele elérhette a 300 litert is. A fennmaradt leletek alapján elég változatos étrenddel rendelkezhetett, a juhar és gyertyán levelektől kezdve a mogyoróig sok mindent fogyasztott. Egyetlen főbb ellensége az ember lehetett, több csontmaradvány mellett találtak kőeszközöket, amiket valószínűleg az állat felaprításához használtak és nem a megöléséhez. Ezek az elefántok az erdősebb vidékeket és a mérsékelt éghajlatot kedvelhették, ezért a táplálék és a hőmérséklet csökkenésével eltűntek Európa erdeiből még a jégkorszak idején. Kérdéses, hogy kihalásukban mekkora szerepe lehetett az emberi vadászatnak. Európa erdeinek legnagyobb állatai lehettek átlagosan 4 méteres marmagasságukkal és 11,3-15 tonnás tömegükkel, habár egyes fennmaradt csonttöredékek alapján a nagyobb példányok elérhették a 4,6 méteres vállmagasságot és a 19 tonnás tömeget.

(Illusztráció: Liam Elward)

A P. recki egy másik leszármazottja volt a P. namadicus, amelynek maradványait először Indiában találták meg, de ennél jóval szélesebb elterjedési területe lehetett egészen Japánig. Először a P. antiquus alfajának tartották a hasonlóság miatt, de ez már nem helytálló, mert a namadicus kevésbé robosztus végtagokkal, de erősebb, vaskosabb koponyával rendelkezik. Az állat 5,2 méteres marmagasságával és 22 tonnás tömegével a legnagyobb ismert szárazföldi emlős, megelőzve a korábbi csúcstartó Paraceratheriumot. Még impozánsabb, hogy némely közepes méretű sauropodánál (Camarasaurus lentus; Apatosaurus louisae és Diplodocus carnegii) is többet nyomott! Kínai kutatók szerint az utolsó P. namadicus populációk 3000 évvel ezelőtt halhattak ki Észak-Kínában, bár ezt egyesek vitatják.

(Forrás: DevianArt)

Valószínűleg a P. namadicus leszármazottja volt a Neumann elefántja (P. neumanni), amely a jégkorszakbeli Japánban élt. A sziget ekkor összeköttetésben volt Kelet-Ázsiával, így könnyen elérhető volt Japán a nagyobb testű emlősök számára is. Szőrrel és bőr alatti vastag zsírréteggel alkalmazkodhatott a hidegebb éghajlathoz. Hasonló méretű lehetett, mint az ázsiai elefánt, marmagassága 1,9 és 2,7 méter körül volt. A csontok mellett talált ember alkotta kőeszközök arra utalnak, hogy Japán első lakói vadásztak rájuk.

A Palaeoloxodon nemhez azonban nemcsak óriások, hanem törpe elefántok is tartoznak a “sziget hatás” miatt. A P. antiquus leszármazottai ugyanis olyan, a jégkorszak idején elérhető területeket foglaltak el, amelyek később a tengerszint emelkedésével szigetek lettek. A szigeteken elérhető kevesebb táplálék, valamint a ragadozók hiánya lehet az egyik magyarázat a törpenövés kialakulására. Ennek következtében alakult ki Kréta szigetén a P. chaniensis, Ciprus szigetén pedig a 200 kilogrammos P. cypriotes (Ciprusi törpe elefánt), amely ekkor más törpenövésű fajokkal is megosztotta élőhelyét, mint például a hasonló méreteket elérő ciprusi törpevíziló. Málta és Szicília szigetén szintén két törpe faj is élt, a 96 centiméter magas és 305 kilogrammos, törpe elefántként ismert P. falconeri, valamint a nagyobb, 2 méter magas és 1700 kilogrammos P. mnaidriensis. A törpe fajok eltűnésének az oka a jégkorszak idején bekövetkező klímaváltozás (lehűlés) lehet, amely nem kímélt más fajokat sem. Az, hogy az emberi vadászat mekkora szerepet játszott a kihalásukban, nehéz meghatározni, de nem lehetett elsődleges tényező.

Szicília szigetén egykor nemcsak törpe elefántok, de óriás hattyúk is éltek (Illusztráció: Julio Lacerda)

Források:
https://arvalis.artstation.com/store/art_posters/qjJk/palaeoloxodon-namadicus (Index kép)
– Shoshani, J.; Ferretti, M. P.; Lister, A. M.; Agenbroad, L. D.; Saegusa, H.; Mol, D.; Takahashi, K. (2007). “Relationships within the Elephantinae using hyoid characters“. Quaternary International. 169-170: 174–185.
– Callaway, E. (2016-09-16). “Elephant history rewritten by ancient genomes“. Nature.
– Palkopoulou, Eleftheria; Lipson, Mark; Mallick, Swapan; Nielsen, Svend; Rohland, Nadin; Baleka, Sina; Karpinski, Emil; Ivancevic, Atma M.; To, Thu-Hien; Kortschak, R. Daniel; Raison, Joy M. (2018-03-13). “A comprehensive genomic history of extinct and living elephants”Proceedings of the National Academy of Sciences. 115 (11): E2566–E2574.
–  Marinheiro, J., Mateus, O., Alaoui, A., Amani, F., Nami, M., & Ribeiro, C. (2014). New Quaternary fossil sites from the Middle Atlas of Morocco. Comunicações Geológicas, 101(Especial I), 485-488.
– Lister, Adrian M. (2004), “Ecological Interactions of Elephantids in Pleistocene Eurasia”Human Paleoecology in the Levantine Corridor, Oxbow Books, pp. 53–60
https://scitechdaily.com/intriguing-details-of-giant-straight-tusked-elephants-chronicled-in-new-study/
https://www.researchgate.net/figure/Palaeoloxodon-antiquus-geographic-range-based-on-fossil-finds-after-Pushkina-2007_fig1_322204001
– Goren-Inbar, N., Rabinovich, R. (2001) A stylohyoideum of Palaeoloxodon antiquus from Gesher Benot Ya’aqov, Israel: morphology and functional inferences.
– Arcà, A. (2014). “Elephas antiquus depicted at Vermelhosa rock art?”. TRACCE Online Rock Art Bulletin.
– Larramendi, Asier; Zhang, Hanwen; Palombo, Maria Rita; Ferretti, Marco P. (February 2020). “The evolution of Palaeoloxodon skull structure: Disentangling phylogenetic, sexually dimorphic, ontogenetic, and allometric morphological signals“. Quaternary Science Reviews. 229: 106090.
– Larramendi, A. 2016. Shoulder height, body mass, and shape of proboscideans. Acta Palaeontologica Polonica 61 (3):
537–574
– Li, J.; Hou, Y.; Li, Y.; Zhang, J. (2012). “The latest straight-tusked elephants (Palaeoloxodon)? “Wild elephants” lived 3000 years ago in North China“. Quaternary International. 281: 84–88. 
https://web.archive.org/web/20120229085857/http://museum.tagatown.jp/nauman.html
– Davis P., Lister, A.M. (2001). “Palaeloxodon cypriotes, the dwarf elephant of Cyprus: Size and scaling comparisons with P. falconeri (Sicily-Malta) and mainland P. antiquus“. ResearchGate
http://www.eartharchives.org/articles/the-pocket-sized-pachyderms-of-sicily/

Hasonló bejegyzések

Paraceratherium

Paraceratherium

A Paraceratherium birtokolta sokáig a legnagyobb szárazföldi emlős címét, amíg kihívója nem akadt a Palaeoxolodon namadicus személyében. Ez a hatalmas orrszarvúra hasonlító állat elképesztő látványt nyújthatott Közép- és Dél-Ázsia füves szavannáin. "Indricotherium"...

Lisowicia

Lisowicia

Egykor a nagy változatosságot mutató növényevő dicynodontok világszerte előfordultak. Képviselőik között voltak patkány méretűek, de egyesek akkorára nőttek, mint egy elefánt. Az utóbbit úgy nevezték, hogy Lisowicia bojani, amely az egykori Lengyelország mocsaras...

Megalodon

Megalodon

A Megalodon név világszerte ismert, amiről mindenkinek "minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb cápája" jut eszébe. Ez nem is áll messze a valóságtól, mert ezek a cápák a világtengerekben valóban a tápláléklánc csúcsára jutottak. A kihalt Megalodon és a ma is élő...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .