fbpx
Oldal kiválasztása

Paraceratherium

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.08.06.

A Paraceratherium birtokolta sokáig a legnagyobb szárazföldi emlős címét, amíg kihívója nem akadt a Palaeoxolodon namadicus személyében. Ez a hatalmas orrszarvúra hasonlító állat elképesztő látványt nyújthatott Közép- és Dél-Ázsia füves szavannáin.

“Indricotherium” koponyája (Forrás: Twitter)
A korai (bal oldalon) és a modern (jobb oldalon) elképzelés

19. századi felfedezése után vita kerekedett ki elnevezése körül, ugyanis 1911-ben Paraceratheriumnak, 1915-ben pedig Indricotheriumnak nevezték el a talált maradványokat. Az Indricotherium volt az ismertebb név egészen 1989-ig, amikor is S.‭ ‬G.‭ ‬Lucas és J.‭ ‬C.‭ ‬Sobus feloldotta a vitát. Tanulmányukban rámutattak arra, hogy valójában ugyanarról az állatról van szó, így az Indricothterium csak szinonímája a régebbi Paraceratheriumnak.
Először az állat koponyáját találták meg, ami sok hasonlóságot mutatott az orrszarvúéval, így magát az állatot hasonlóan képzelték el, mivel nem álltak akkor még rendelkezésre más maradványok. Azonban az újabb felfedezések lehetővé tették, hogy pontosabb képet alkossunk erről az állatról. A lábak rekonstruálása azt mutatta meg, hogy jóval karcsúbb és hosszabb végtagokkal rendelkezve magasabb felépítése lehetett a Paraceratheriumnak az orrszarvúkhoz képest.

Az orrszarvúktól nemcsak megjelenésében, de méreteiben is nagyon különbözött. A kezdeti becslések a fosszíliák hiányában túlzóak voltak, de mára elég pontosan tudjuk megközelíteni az állat méreteit a rendelkezésre álló leleteknek köszönhetően. Az állat hossza megközelítőleg 8 méter lehetett, amiből 2-2,5 méter volt csak a nyaka. Marmagassága messze meghaladta a mai elefántokét, olyan 4,8 méter körül lehetett. Tömegének felső határát 15-20 tonna körülire becsülik, a hímek jellemzően 17 tonnásra, míg a nőstények 11 tonnásra nőhettek meg. Ekkora súlyt bizony nem lehetett egyszerű cipelni, és a Paraceratheriumnak mára meg is fejtették titkát. A végtagoknál a keresztcsont előtti részek üregesek voltak, akárcsak a sauropoda (“hosszúnyakú”) dinoszauruszoknál, amely megkönnyítette az állat csontvázát.

A Paraceratherium egyik őse (© N. Tamura)

A Hyracodontidae család egykor széles körben elterjedt volt Ázsiában és egyesek Észak-Amerikába is eljutottak, ami egy szárazföldi híd meglétét feltételezi Ázsia és Észak-Amerika között. Érdekes, hogy a család tagjai általában nem voltak nagyobbak egy lónál, és az ázsiai fajok voltak a legnagyobbak a Paraceratheriummal az élen. Hatalmas méretei ellenére ősei mégiscsak akkorák voltak, mint egy póni. Nem tudni pontosan, hogy miért nőttek ekkorára ezek az állatok, de elég valószínű, hogy a környezeti és genetikai tényezők együttes hatásának az eredménye lehetett.

Ennek az izomkolosszusnak ma nem lenne olcsó megtölteni a bendőjét (Prehistoric Kingdom)

Méreteinek meg volt az előnye és a hátránya is. Egy kifejlett példánynak pusztán a megjelenése elrettenthetett bármilyen ragadozót a támadástól. Valószínűleg kisebb csordákban éltek, ami védelmet nyújthatott a fiatal állatoknak is felnövekedésükig, amikor is már nem igazán szorultak védelemre. A fosszilis leletek alapján élőhelyüket farkas méretű ragadozókkal osztották meg, így a szárazföldön semmitől sem kellett tartaniuk. Azonban az elefántokhoz és az indiai orrszarvúhoz hasonlóan kedvelhették a vizes, mocsaras élőhelyeket. Itt még a felnőtt példányok sem voltak biztonságban, erre mutatnak a Bugti mocsárban talált csontokon a harapásnyomok. A tettes egy 11 méteres krokodil lehetett, amely méreteinél fogva még a nagyobb példányokat is könnyedén elejthette.

Crocodylus bugtiensis, egy nagyobb Paraceratherium egyetlen ellenfele

Fogazata alapján fák és cserjék lágyabb leveleit fogyaszthatta. Magassága lehetővé tette olyan táplálékok elérését is, ami már túl magasan volt a többi állat számára. Erre az előnyre szüksége is volt, ugyanis testének működéséhez és mozgatásához rengeteg energia kellett, amit nagyon sok táplálékból nyerhetett. Egy mai elefántnak napi 150 kilogramm táplálékra és 300 liter vízre van szüksége! Képzeljük csak el, hogy egy 2-3 elefánttal felérő Paraceratheriumnak mekkora igényei is lehettek, vagy akár egy egész csordának?! Széleskörű elterjedésük az Alpoktól egészen a Himalája vonulatáig azt sugallja, hogy sikeres, valószínűleg nagy távolságokat átszelő emlősök lehettek. Ebből pedig következik, hogy élőhelyeik füves, erdős területek lehettek gazdag növényzettel, elegendő táplálékot biztosítva számukra.

Kihalásuk pontos oka máig nem ismert a mainstream paleontológiában, ennek ellenére több teória is született ezzel kapcsolatban. Érdemes feltenni a kérdést, hogy ekkora állatok mégis hogyan élhettek olyan pusztai-sivatagos környezetben, mint a mai Közép-Ázsia, vagy Mongólia? Hogyan élhettek sokáig egy kevés táplálékforrást biztosító területen, amikor igényeik azt messze meghaladták? Még ha nagy távolságokat is megtettek, a hatalmas Közép-Ázsiában sivatagról-sivatagra, pusztáról-pusztára vándoroltak volna. Logikus következtetni, hogy ezek az élőhelyek, amik ma már elsivatagosodtak, egykor virágzó, erdőkkel tarkított füves szavannák lehettek. Kihalásukhoz éppen ezek a területek elsivatagosodása vezethetett, ami tulajdonképpen még ma is tart.

Forrás:
https://wall.alphacoders.com/big.php?i=409099 (Index kép – Maurucio Anton)
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/p/paraceratherium.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Paraceratherium
– Larramendi, A. (2016). “Shoulder height, body mass and shape of proboscideans” (PDF). Acta Palaeontologica Polonica. 61. 
– Putshkov, P. V. (2001). “”Proboscidean agent” of some Tertiary megafaunal extinctions“. Terra Degli Elefanti Congresso Internazionale: The World of Elephants: 133–136.

Hasonló bejegyzések

Lisowicia

Lisowicia

Egykor a nagy változatosságot mutató növényevő dicynodontok világszerte előfordultak. Képviselőik között voltak patkány méretűek, de egyesek akkorára nőttek, mint egy elefánt. Az utóbbit úgy nevezték, hogy Lisowicia bojani, amely az egykori Lengyelország mocsaras...

Palaeoloxodon

Palaeoloxodon

A ma élő legnagyobb szárazföldi emlősök az elefántok, amelyek a legtöbb kontinensen elterjedtek voltak. Egykori rokonaik, a Palaeoloxodon fajok között találjuk az elefántfélék legnagyobb és legkisebb képviselőit is, amelyek egész Eurázsia szerte előfordultak. A...

Megalodon

Megalodon

A Megalodon név világszerte ismert, amiről mindenkinek "minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb cápája" jut eszébe. Ez nem is áll messze a valóságtól, mert ezek a cápák a világtengerekben valóban a tápláléklánc csúcsára jutottak. A kihalt Megalodon és a ma is élő...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .