fbpx
Oldal kiválasztása

Parapuzosia

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.05.26.

Az ammoniteszek már régen eltűntek a világtengerekből, de “lábnyomukat” szinte mindenhol otthagyták. Élő képviselő hiányában is igen jól ismert puhatestűekről van szó, amelyeknek legnagyobb képviselőik (Parapuzosia) autó méretűek voltak.

Leginkább a ma is élő nautiloszokra (csigáspolip) hasonlítottak

Az ammoniteszek a ma élő nautiloszokhoz hasonlóan egy külső, logaritmikus spirálú vázzal rendelkeztek. A logaritmikus spirál egy a természetben is felfedezhető síkgörbe, amelynek alakja bármely további csavarodással változatlan marad. A görbe egyedülálló tulajdonságai miatt kapta a “csodálatos spirál” elnevezést felfedezőjétől, Jacob Bernoulli svájci matematikustól. A Parapuzosia (és a legtöbb ammonitesz) váza nem térben csavarodott, hanem síkban, az óramutató járásával megegyező irányban. (Azonban ismertek heteromorf ammoniteszek is, amelyek házfelépítése térben csavarodik, de a szabályos spirálformától nem térnek el.)

A logaritmikus spirál a természetben – a tervezettség ékespéldája

Ez a logaritmikus váz több kamrára volt felosztva az úgynevezett septák által (lásd az alábbi képen), amelyek megerősítették a Parapuzosia vázát, és lehetővé tették a váz ellenállását a nagyobb mélységekben levő víznyomásnak. Maga a váz három rétegből állt: az aragonitból (kalcium-karbonát egyik formája) felépülő belső és külső rétegből, illetve az ezek között elhelyezkedő vastagabb (puhatestűeknél jól ismert, aragonitkristályok alkotta) gyöngyház rétegből. Ennek a masszív vázfelépítésnek köszönhetően képesek lehetettek akár 100 méteres mélységig is merülni.

Az állatok csak az elülső lakókamrában helyezkedtek el, amely összeköttetésben állt minden más kamrával a szifó (csőszerű hálózat, amelyben az idegek és az erek futottak) által. Ennek segítségével képesek voltak a kamrák gáz- és folyadék-összetételét szabályozni, ami a vízben való lebegéshez és a magasság változtatásához elengedhetetlen volt. (A tengeralattjárók egyébként nagyon hasonlóan működnek.) A világszerte előkerült fosszíliák gazdagsága miatt ismerjük ilyen jól ezeknek az állatoknak a felépítését és működését.

A hiányos váz átmerője akkora, mint egy ember, de ennél jóval nagyobbra is megnőhettek (Forrás: Alchetron)

Az ammoniteszek legnagyobb ismert képviselői a Desmoceratidae családba tartozó Parapuzosia nemből kerültek ki. A Parapuzosia nemnek hat faját írták le: P. americana; P. boesei; P. corbarica; P. daubreei; P. bradyi és a P. seppenradensis, de az utóbbi két faj az ismertebb. A P. bradyi a legnagyobb észak-amerikai ammonitesznek számít a maga 1,4-1,8 méteres átmérőjével. Azonban a P. seppenradensis még ennél is elképesztőbb méretekkel rendelkezett: a legnagyobb fosszilis vázat Németországban találták meg, amelynek átmérője 1,8 méter! De a váz nem maradt meg teljességében, ugyanis a lakókamra hiányzik. Amikor megtalálták (1895-ben), akkor 2,55 méteresre becsülték a ház teljes átmérőjét. Azonban a felső mérethatár egy fél évszázaddal később már 3,5 méterre “nőtt”. Az állat tömegét ekkora méret mellett 1455 kilogrammra becsülték, amiből az ammonitesz-ház 705 kilogrammot tehetett ki. Ezzel nemcsak a legnagyobb ismert ammonitesz a világon, de minden idők legnehezebb gerinctelen állata is! Fosszíliái csak Európából (Ausztria, Franciaország, Németország) kerültek elő idáig.

Az ammoniteszek nyílt vízi ragadozók voltak, főként halakkal és más tengeri gerinctelenekkel táplálkoztak, de a nagyobb példányok kisebb tengeri hüllőket is képesek lehettek elkapni. A csápjaik szolgáltak a zsákmány megragadására, majd a szájukhoz húzva csőrszerű állkapcsi rágószervükkel felőrölték azt. Érdemes megemlíteni, hogy az ammonitesz maradványoknál találtak úgynevezett apytychus nevű “tartozékokat” is, amelyeknek funkciója máig vitatott. Egyesek szerint az állkapocs része lehetett, mások inkább egy két részes zárófedélnek tartják, amely a ma is élő nautiluszok fejpáncéljához hasonlóan funkcionálhatott.

Az apythychus egyik lehetséges működése (Forrás: Wikipedia)

Ha az apythychus páncélként funkcionált, szükség is lett volna rá az akkori tengerekben, még a Parapuzosia seppenradensis méretű ammoniteszeknek is! Amíg nem érték el a kifejlett méretet, addig ki voltak téve az igen kemény fogú cápák (pl. Cretoxyrhina) és a kemény vázak feltörésére szakosodott fogazattal rendelkező mosasaurusok (Globidens, Prognathodon) támadásainak. De még az autó méretű P.seppenradensis-ek sem lehettek biztonságban olyan hatalmas ragadozók mellett, mint a Mosasaurus hoffmannii. Az akkori tengereken való sétahajókázás nem lett volna túl bölcs dolog, ugyanis a Tethys-óceán tele volt félelmetesebbnél félelmetesebb és nagyobbnál nagyobb ragadozókkal.

(Illusztráció: Julio Lacerda)

Források:
https://www.bgs.ac.uk/discoveringGeology/time/Fossilfocus/ammonite.html
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/p/parapuzosia.html
http://www.eartharchives.org/articles/shelled-krakens-of-the-mesozoic-deep/
http://fossilworks.org/bridge.pl?a=taxonInfo&taxon_no=15347
https://en.wikipedia.org/wiki/Aptychus
– Landois, H. 1895. Die Riesenammoniten von Seppenrade, Pachydiscus Zittel Seppenradensis H. LandoisJahresbericht des Westfälischen Provinzial-Vereins für Wissenschaft und Kunst 23: 99–108.
– Payne, J.L., A.G. Boyer, J.H. Brown, S. Finnegan, M. Kowalewski, R.A. Krause, Jr., S.K. Lyons, C.R. McClain, D.W. McShea, P.M. Novack-Gottshall, F.A. Smith, J.A. Stempien & S.C. Wang 2009. Two-phase increase in the maximum size of life over 3.5 billion years reflects biological innovation and environmental opportunity. PNAS 106(1): 24–27.
– Teichert, C. & B. Kummel 1960. Size of endoceroid cephalopodsBreviora Museum of Comparative Zoology 128: 1–7.

Hasonló bejegyzések

Cameroceras

Cameroceras

Az ősi tengerek világa az elérhető bizonyítékok alapján nagyon más volt a maihoz képest és ez főként a tengeri élővilág sokszínűségében nyilvánult meg. Valaha a csigaházas polipok elképesztő változatossággal rendelkeztek, viszont ma már csak a nautiluszok...

Xiphactinus

Xiphactinus

A tengereket egykor nemcsak óriási, de falánk ragadozók is lakták, amilyen a Xiphactinus is volt. Világszerte előkerült leletei azt mutatják, hogy kozmopolita fajként viselkedett, amely áramvonalas testét és felfelé álló száját tekintve hasonlított egy mai tarponra,...

Anomalocaris

Anomalocaris

Egykor a tengerek mélyén sok furcsa dologgal találkozhattunk volna és az Anomalocaris kétségkívül ezekhez tartozik. A "kambriumi robbanás" egyik példája különleges anatómiai adottságaival még a tudósokat is meglepte. Fosszilis maradványa (Forrás: sankei.com) Az...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .