Szokatlan megjelenésének és a popkulturális hatásnak köszönhetően a Stegosaurus az egyik legismertebb páncélos dinoszaurusz napjainkban. A hátán húzódó páncéllemezek és a farka végén található tüskék igazán egyedi külsőt kölcsönözhettek neki, emellett a védekezésben is fontos szerepük volt.

A Stegosaurus családjának (Stegosauridae) legismertebb és legnagyobb tagja. Fosszíliái főként az Egyesült Államokból (Colorado, Montana, Oklahoma, Utah, Wyoming) kerültek elő, de portugáliai felfedezése európai jelenlétre is utal. Méretei vetekedtek a ma élő legnagyobb szárazföldi állatéval, az afrikai elefántéval. Hossza meghaladhatta a 9 métert, míg tömege 5,3-7 tonna körül mozoghatott. A kifejlett példányok a fejüket 2 méteres magasságban tarthatták, míg a hátukon lévő lemezek magassága meghaladhatta a 4 métert.

Méretéhez képest kicsi és keskeny koponyával rendelkezett, amelynek alacsony elhelyezkedése arra utal, hogy főleg az aljnövényzet, illetve a cserje szinten található növényzet szolgálhatott táplálékául. De egyesek szerint két lábra is emelkedhetett, ami által a 6 méteres magasságban lévő növényzethez is hozzáférhetett. Elülső fogai nem voltak, így a növényeket elszarusodott csőrével ragadhatta meg, majd a hátsó, háromszög alakú fogai segítségével összedarálta. A növényi anyagok lebontásához (megemésztéséhez) azonban köveket is igénybe vehetett, melyek lenyelve segítették a gyomorban a táplálék felaprózódását. Erre utalnak a Stegosaurusoktól megmaradt gasztrolitok, azaz megkövesedett ürülékek.

A dinoszauruszok közül neki lehetett valószínűleg a legkisebb agya a testéhez képest. Egy 4,5 tonnás állatnak csupán 80 grammos, nagyjából egy kisebb alma méretű agya lehetett, ami miatt sokáig úgy gondolták, hogy a dinoszauruszok nem voltak túl intelligensek, de ez az elmélet mára megdőlt. Valaha úgy gondolták, hogy lehetett neki egy “második agya” a gerincoszlop csípő tájékánál. Ez az elmélet szintén megdőlt, de valóban lehetett neki ott egy idegszabályzó központja, amely talán az állat idegrendszerének glikogén ellátásáért volt felelős.

A Stegosaurus legérdekesebb jellemzője kétségkívül a hátán lévő páncéllemezek és tüskék voltak. Átlagosan 17-22 különböző méretű lemez és tüske borította őket nyakuktól a farkuk végéig, melyek tulajdonképpen csontszövetekből összeállt, megkeményedett képződmények (osteoderm), amelyek nagyon hasonlóak egyébként a mai krokodilok és gyíkok hátán látunk. Persze ezek a lemezek jóval nagyobbak voltak, akár a 60 centimétert is elérhették a csípőknél. Az állatok hátán ezek a lemezek párokba rendeződtek, és nem voltak egyforma alakúak és méretűek. Egyedenként is eltérőek voltak, így szinte minden állat lemezfelépítése egyedi volt. A rendelkezésre álló leletek alapján arra a következtetésre is jutottak a paleontológusok, hogy e lemezek célja leginkább a felismerhetőség volt.

A stegosauridáknak egyik általános jellemzője a hátukon lévő páncéllemezek és tüskék mellett a testtartásuk. A hátsó lábak jóval hosszabbak voltak, mint az elülsők, de az állat tömege szépen ki volt egyensúlyozva a csípőknél, így lehetővé téve számára, hogy kis íven, lehetőleg gyorsan tudjon fordulni. Ez a képesség főként a védekezésnél nagyon hasznosnak bizonyulhatott, ami a farkán lévő tüskékkel együtt igen veszélyessé is tehette!

A legtöbb fosszília a Morrison formációból került elő, ami egy félsivatagos, füves síksághoz hasonló környezet lehetett, amelyet a mai délfenyőkhöz hasonló fák (Brachypyllum) tarkíthattak. Egy gazdag élővilágot mutatnak be a sziklarétegek: teknősök, gyíkok, békák, szalamandrák, édesvízi és szárazföldi krokodilok, pteroszauruszok, változatos emlősök (pl. Docodon) és persze dinoszauruszok. A legismertebb növényevők innen: Brachiosaurus, Diplodocus, Apatosaurus, Camarasaurus és Barosaurus (ezek mind sauropodák); Camptosaurus (iguanodonta), Dryosaurus. A legismertebb ragadozók innen: Allosaurus, Saurophaganax, Torvosaurus és a Ceratosaurus.

A Stegosauridae család nagy változatosságot mutat élőhely, a lemezek és tüskék számát, illetve alakját illetően is. Észak-Amerikában élt a Stegosauruson kívül még a Hesperosaurus is, amely rokonánál jóval kisebb volt, mintegy 5 méter hosszú és 900 kilogramm tömegű, megjelenésben viszont nagyon hasonló.

Az európai részen még ennél is nagyobb változatosság figyelhető meg a nemek tekintetében:
– Lexovisaurus (Anglia, Franciaország): 5 méter hosszú volt, a Stegosaurushoz hasonló felépítéssel, de annyi különbség mégis adódott, hogy volt 1-1 oldaltüskéje is a vállánál, ami az ázsiai fajoknál jellemzőbb.
– Dacentrurus (Anglia): 7-8 méteres hosszával és 5 tonnás súlyával az egyik legnagyobb stegosaurida lehetett. Kisebb, nyújtottabb hátlemezekkel és több tüskével rendelkezett, mint a Stegosaurus.
– Miragaia (Portugália): 6,5 méter hosszú, 2 tonnás súlyú állat lehetett, amely nagyban hasonlíthatott a Dacentrurushoz, bár a leletanyaga jóval hiányosabb.

Az ázsiai ág szintén nagy változatosságról tanúskodik főként kínai nemztségekkel:
– Yingshanosaurus (Kína): 5 méter hosszú, 1 tonna súlyú növényevő kis páncéllemezekkel, de rendkívül nagy oldalsó tüskékkel.
– Jiangjunosaurus (Kína): 6 méter hosszú, 2,5 tonna súlyú, hiányos leletanyaggal rendelkező stegosaurida. Az ázsiai fajokra jellemzően kisebb lemezekkel, de nagy hátrészi és farokrészi tüskékkel büszkélkedhetett.
– Chialingosaurus (Kína): hiányos leletanyag miatt kevésbé ismert nem, amely 4 méteres hosszával az egyik legkisebb stagosaurida lehetett.
– Tuojiangosaurus (Kína): az egyik legjobban ismert kínai stegosaurida, amely 6,5 méter hosszúra és 2,8 tonna súlyúra is megnőhetett.
– Wuerhosaurus (Kína, Mongólia): valószínűleg a harmadik legnagyobb stegosaurida lehetett 7 méteres hosszával és 4 tonnás súlyával. A páncéllemezeket legtöbbször úgy ábrázolják, mintha félbe lettek volna vágva a Stegosaurus lemezeihez képest (lásd az alábbi képen), de valójában a leletanyagból nem lehet megmondani a lemezek pontos alakját.

A stegosauridák elterjedése a mai Afrika területére is kiterjedt két nemzetség személyében:
– Kentrosaurus (Tanzánia): az egyik legismertebb stegosaurida a dinoszauruszban gazdag Tendaguru formációból. Megjelenésében az ázsiai rokonokra hasonlított, mintegy 5,5 méteresre és 1,5 tonnásra is megnőhetett.
– Paranthodon (Dél-Afrika): egy kevésbé ismert nem, amely nagyon hasonlíthatott a Kentrosaurushoz, de némileg kisebb lehetett 5 méteres hosszával és 900 kilogrammos súlyával. Érdekesség, hogy egy magyar paleontológus, báró Nopcsa Ferenc írta le ezt a nemet stegosauridaként elsőnek még 1929-ben, és csak 52 évvel később erősítették meg a báró helytálló besorolását.

Források:
– http://www.prehistoric-wildlife.com/species/s/stegosaurus.html
– https://blogs.scientificamerican.com/tetrapod-zoology/the-stegosaurus-plate-controversy/
– https://www.livescience.com/24184-stegosaurus-facts.html
– https://www.britannica.com/animal/Stegosaurus
– Ariel Revan (2011): Reconstructing an Icon: Historical Significance of the Peabody’s Mounted Skeleton of
Stegosaurus and the Changes Necessary to Make It Correct Anatomically
– Maidment, S. C. R.; Brassey, Charlotte; Barrett, Paul Michael (2015). “The Postcranial Skeleton of an Exceptionally Complete Individual of the Plated Dinosaur Stegosaurus stenops (Dinosauria: Thyreophora) from the Upper Jurassic Morrison Formation of Wyoming, U.S.A.”
– Gilmore, C. W. (1919). “A newly mounted skeleton of the armored dinosaur, Stegosaurus stenops, in the United States National Museum”