fbpx
Oldal kiválasztása

Stegosaurus

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.05.15.

Szokatlan megjelenésének és a popkulturális hatásnak köszönhetően a Stegosaurus az egyik legismertebb páncélos dinoszaurusz napjainkban. A hátán húzódó páncéllemezek és a farka végén található tüskék igazán egyedi külsőt kölcsönözhettek neki, emellett a védekezésben is fontos szerepük volt.

Stegosaurus csontváza az amerikai Carnegie Természettudományi Múzeumban (Forrás: commons.wikipedia.org)

A Stegosaurus családjának (Stegosauridae) legismertebb és legnagyobb tagja. Fosszíliái főként az Egyesült Államokból (Colorado, Montana, Oklahoma, Utah, Wyoming) kerültek elő, de portugáliai felfedezése európai jelenlétre is utal. Méretei vetekedtek a ma élő legnagyobb szárazföldi állatéval, az afrikai elefántéval. Hossza meghaladhatta a 9 métert, míg tömege 5,3-7 tonna körül mozoghatott. A kifejlett példányok a fejüket 2 méteres magasságban tarthatták, míg a hátukon lévő lemezek magassága meghaladhatta a 4 métert.

Egy kifejlett Stegosaurus és az afrikai elefánt méretének összehasonlítása

Méretéhez képest kicsi és keskeny koponyával rendelkezett, amelynek alacsony elhelyezkedése arra utal, hogy főleg az aljnövényzet, illetve a cserje szinten található növényzet szolgálhatott táplálékául. De egyesek szerint két lábra is emelkedhetett, ami által a 6 méteres magasságban lévő növényzethez is hozzáférhetett. Elülső fogai nem voltak, így a növényeket elszarusodott csőrével ragadhatta meg, majd a hátsó, háromszög alakú fogai segítségével összedarálta. A növényi anyagok lebontásához (megemésztéséhez) azonban köveket is igénybe vehetett, melyek lenyelve segítették a gyomorban a táplálék felaprózódását. Erre utalnak a Stegosaurusoktól megmaradt gasztrolitok, azaz megkövesedett ürülékek.

A dinoszauruszok közül neki lehetett valószínűleg a legkisebb agya a testéhez képest. Egy 4,5 tonnás állatnak csupán 80 grammos, nagyjából egy kisebb alma méretű agya lehetett, ami miatt sokáig úgy gondolták, hogy a dinoszauruszok nem voltak túl intelligensek, de ez az elmélet mára megdőlt. Valaha úgy gondolták, hogy lehetett neki egy “második agya” a gerincoszlop csípő tájékánál. Ez az elmélet szintén megdőlt, de valóban lehetett neki ott egy idegszabályzó központja, amely talán az állat idegrendszerének glikogén ellátásáért volt felelős.

Stegosaurus faroktüskéi a Denveri Természettudományi Múzeumban (Forrás: commons.wikipedia.org)

A Stegosaurus legérdekesebb jellemzője kétségkívül a hátán lévő páncéllemezek és tüskék voltak. Átlagosan 17-22 különböző méretű lemez és tüske borította őket nyakuktól a farkuk végéig, melyek tulajdonképpen csontszövetekből összeállt, megkeményedett képződmények (osteoderm), amelyek nagyon hasonlóak egyébként a mai krokodilok és gyíkok hátán látunk. Persze ezek a lemezek jóval nagyobbak voltak, akár a 60 centimétert is elérhették a csípőknél. Az állatok hátán ezek a lemezek párokba rendeződtek, és nem voltak egyforma alakúak és méretűek. Egyedenként is eltérőek voltak, így szinte minden állat lemezfelépítése egyedi volt. A rendelkezésre álló leletek alapján arra a következtetésre is jutottak a paleontológusok, hogy e lemezek célja leginkább a felismerhetőség volt.

Stegosaurus páncéllemezeinek elhelyezkedése egy 1915-ös rekonstrukció alapján (Forrás: Gilmore 1915)

A stegosauridáknak egyik általános jellemzője a hátukon lévő páncéllemezek és tüskék mellett a testtartásuk. A hátsó lábak jóval hosszabbak voltak, mint az elülsők, de az állat tömege szépen ki volt egyensúlyozva a csípőknél, így lehetővé téve számára, hogy kis íven, lehetőleg gyorsan tudjon fordulni. Ez a képesség főként a védekezésnél nagyon hasznosnak bizonyulhatott, ami a farkán lévő tüskékkel együtt igen veszélyessé is tehette!

Stegosaurus vs. Allosaurus

A legtöbb fosszília a Morrison formációból került elő, ami egy félsivatagos, füves síksághoz hasonló környezet lehetett, amelyet a mai délfenyőkhöz hasonló fák (Brachypyllum) tarkíthattak. Egy gazdag élővilágot mutatnak be a sziklarétegek: teknősök, gyíkok, békák, szalamandrák, édesvízi és szárazföldi krokodilok, pteroszauruszok, változatos emlősök (pl. Docodon) és persze dinoszauruszok. A legismertebb növényevők innen: Brachiosaurus, Diplodocus, Apatosaurus, Camarasaurus és Barosaurus (ezek mind sauropodák); Camptosaurus (iguanodonta), Dryosaurus. A legismertebb ragadozók innen: Allosaurus, Saurophaganax, Torvosaurus és a Ceratosaurus.

Stegosaurus és nagytestű ragadozó szomszédai

A Stegosauridae család nagy változatosságot mutat élőhely, a lemezek és tüskék számát, illetve alakját illetően is. Észak-Amerikában élt a Stegosauruson kívül még a Hesperosaurus is, amely rokonánál jóval kisebb volt, mintegy 5 méter hosszú és 900 kilogramm tömegű, megjelenésben viszont nagyon hasonló.

Az észak-amerikai Hesperosaurus olyan volt, mint egy “mini-Stegosaurus”

Az európai részen még ennél is nagyobb változatosság figyelhető meg a nemek tekintetében:
Lexovisaurus (Anglia, Franciaország): 5 méter hosszú volt, a Stegosaurushoz hasonló felépítéssel, de annyi különbség mégis adódott, hogy volt 1-1 oldaltüskéje is a vállánál, ami az ázsiai fajoknál jellemzőbb.
Dacentrurus (Anglia): 7-8 méteres hosszával és 5 tonnás súlyával az egyik legnagyobb stegosaurida lehetett. Kisebb, nyújtottabb hátlemezekkel és több tüskével rendelkezett, mint a Stegosaurus.
Miragaia (Portugália): 6,5 méter hosszú, 2 tonnás súlyú állat lehetett, amely nagyban hasonlíthatott a Dacentrurushoz, bár a leletanyaga jóval hiányosabb.

A gyönyörű európai Stegosauridák

Az ázsiai ág szintén nagy változatosságról tanúskodik főként kínai nemztségekkel:
Yingshanosaurus (Kína): 5 méter hosszú, 1 tonna súlyú növényevő kis páncéllemezekkel, de rendkívül nagy oldalsó tüskékkel.
Jiangjunosaurus (Kína): 6 méter hosszú, 2,5 tonna súlyú, hiányos leletanyaggal rendelkező stegosaurida. Az ázsiai fajokra jellemzően kisebb lemezekkel, de nagy hátrészi és farokrészi tüskékkel büszkélkedhetett.
Chialingosaurus (Kína): hiányos leletanyag miatt kevésbé ismert nem, amely 4 méteres hosszával az egyik legkisebb stagosaurida lehetett.
Tuojiangosaurus (Kína): az egyik legjobban ismert kínai stegosaurida, amely 6,5 méter hosszúra és 2,8 tonna súlyúra is megnőhetett.
Wuerhosaurus (Kína, Mongólia): valószínűleg a harmadik legnagyobb stegosaurida lehetett 7 méteres hosszával és 4 tonnás súlyával. A páncéllemezeket legtöbbször úgy ábrázolják, mintha félbe lettek volna vágva a Stegosaurus lemezeihez képest (lásd az alábbi képen), de valójában a leletanyagból nem lehet megmondani a lemezek pontos alakját.

Az egyszerre félelmetes és elképesztő ázsiai Stegosauridák

A stegosauridák elterjedése a mai Afrika területére is kiterjedt két nemzetség személyében:
Kentrosaurus (Tanzánia): az egyik legismertebb stegosaurida a dinoszauruszban gazdag Tendaguru formációból. Megjelenésében az ázsiai rokonokra hasonlított, mintegy 5,5 méteresre és 1,5 tonnásra is megnőhetett.
Paranthodon (Dél-Afrika): egy kevésbé ismert nem, amely nagyon hasonlíthatott a Kentrosaurushoz, de némileg kisebb lehetett 5 méteres hosszával és 900 kilogrammos súlyával. Érdekesség, hogy egy magyar paleontológus, báró Nopcsa Ferenc írta le ezt a nemet stegosauridaként elsőnek még 1929-ben, és csak 52 évvel később erősítették meg a báró helytálló besorolását.

Az afrikai stegosauridák nagyon hasonlítottak az ázsiai rokonaikhoz

Források:
http://www.prehistoric-wildlife.com/species/s/stegosaurus.html
https://blogs.scientificamerican.com/tetrapod-zoology/the-stegosaurus-plate-controversy/
https://www.livescience.com/24184-stegosaurus-facts.html
https://www.britannica.com/animal/Stegosaurus
– Ariel Revan (2011): Reconstructing an Icon: Historical Significance of the Peabody’s Mounted Skeleton of
Stegosaurus and the Changes Necessary to Make It Correct Anatomically

– Maidment, S. C. R.; Brassey, Charlotte; Barrett, Paul Michael (2015). “The Postcranial Skeleton of an Exceptionally Complete Individual of the Plated Dinosaur Stegosaurus stenops (Dinosauria: Thyreophora) from the Upper Jurassic Morrison Formation of Wyoming, U.S.A.”
– Gilmore, C. W. (1919). “A newly mounted skeleton of the armored dinosaur, Stegosaurus stenops, in the United States National Museum”

Hasonló bejegyzések

Paraceratherium

Paraceratherium

A Paraceratherium birtokolta sokáig a legnagyobb szárazföldi emlős címét, amíg kihívója nem akadt a Palaeoxolodon namadicus személyében. Ez a hatalmas orrszarvúra hasonlító állat elképesztő látványt nyújthatott Közép- és Dél-Ázsia füves szavannáin. "Indricotherium"...

Lisowicia

Lisowicia

Egykor a nagy változatosságot mutató növényevő dicynodontok világszerte előfordultak. Képviselőik között voltak patkány méretűek, de egyesek akkorára nőttek, mint egy elefánt. Az utóbbit úgy nevezték, hogy Lisowicia bojani, amely az egykori Lengyelország mocsaras...

Palaeoloxodon

Palaeoloxodon

A ma élő legnagyobb szárazföldi emlősök az elefántok, amelyek a legtöbb kontinensen elterjedtek voltak. Egykori rokonaik, a Palaeoloxodon fajok között találjuk az elefántfélék legnagyobb és legkisebb képviselőit is, amelyek egész Eurázsia szerte előfordultak. A...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .