fbpx
Oldal kiválasztása

Titanoboa

0 hozzászólás

Írta: OlahKristof

2020.08.19.

Dél-Amerika esőerdei manapság is telve vannak nagyobbnál nagyobb ragadozókkal (kajmán, anakonda, jaguár), de egykoron busz méretű Titanoboa uralta a világnak eme rejtélyes és lenyűgöző vidékét.

Egy anakonda és a Titanoboa csigolyájának összehasonlítása (Ray Carson/UF Photography)

A Titanoboa cerrejonensis-t 2009-ben fedezték fel a cerrejóni szénbányában Kolumbiában. Nagyjából 30 egyednek a maradványait azonosították, köztük felnőtt és fiatal példányokat is. Főként csigolyákat és bordákat találtak, elvétve pedig koponyákat. Azonban ezzel a felfedezéssel nem csak egy új kígyófajra bukkantak a tudósok, hanem minden idők legnagyobb ismert kígyóját sikerült megtalálniuk! Erre utal maga az állat elnevezése is: Titanoboa, amely “óriási boát” jelent. Az óriáskígyófélék családjába sorolják, ami azt jelenti, hogy legközelebbi élő rokonai a szintén Dél-Amerikában élő anakondák. Lehet, hogy a zöld anakonda a ma élő legnagyobb kígyónak számít a maga 250 kilogrammos tömegével és 6-9 méteres hosszával, de kihalt rokonának méreteit meg sem közelíti!

(Kép: Vlad Konstantinov)

A világ legnagyobb kígyójaként kivételes méretekkel rendelkezett. Felfedezésekor hosszát 12,8 méteresre becsülték, de öt évvel később ez a becslés 14,3 méterre nőtt. Tömege nagy valószínűséggel 1135 kilogramm lehetett, amely egy személyautó súlyának felel meg. Ezzel pedig megdöntötte a korábbi csúcstartó 10-11 méteres Gigantophist Észak-Afrikából. A kígyó méretei már-már legendákba illőek szó szerint, ugyanis Dél-Amerikában az őslakosok között létezett egy legenda egy óriási kígyóról, ami messze meghaladta egy anakonda ma ismert méreteit. Az óriási kígyó neve az őslakosok között sucuriju volt, amely szerintük is leginkább egy óriási anakondára hasonlított. A sucuriju ugyan a kriptozoológia témakörébe tartozik, de a Titanoboa kétségkívül beleillene ebbe a képbe. Felvetődhet a kérdés, hogy miért is nőtt ilyen nagyra?

Titanoboa élőhelye (Jason Bourque/University of Florida)

A Cerrejón Formáció arról tanúskodik, hogy a Titanoboa egykor trópusi esőerdők lakója volt, amit mocsaras területek borítottak. Ez ideális lehetett egy ekkora kígyó számára, mivel méreteinél fogva nem is tudott volna a szárazföldön sokáig tartózkodni. Ez jellemző egyébként napjaink nehézsúlyú anakondáira is.
Kezdetben azt gondolták, hogy élőhelyének csúcsragadozója volt, ennélfogva nagyobb krokodilokkal és teknősökkel táplálkozott. Azonban koponyájának tanulmányozása egyedi tulajdonságokra világítottak rá. Ezek ahhoz a következtetéshez vezettek, hogy a boák között egyedülállóan a Titanoboa főként halevő lehetett.
Vele egy időben élt a hatalmas 2-2,5 méter hosszú krokodilevő szárazföldi teknős, a Carbonemys, egy ember méretű édesvízi teknős, a Puentemys, valamint az 5-6 méteres dryosaurid (krokodilféle) Acherontisuchus.

Félreértett óriás? Talán.

Sokan úgy gondolják, hogy mivel a kígyók hidegvérű állatok, ezért igen meleg éghajlatra volt szüksége a Titanoboának, hogy ekkorára növekedjen és ezt átlagosan 32 Celsius fokban határozzák meg. Arra a megfigyelhető jelenségre építenek, hogy a nagyobb méretű kígyók az Egyenlítőhöz közelebb helyezkednek el, míg attól távolodva a méret csökken.
Más kutatók túlzásnak tartják ezt a becslést, mert azzal a matematikai modellel számolva 10-14 méteres gyíkoknak kellene élnie a trópusokon, ami távol áll a valóságtól. Egy biomechanikai szakértő, Mark Denny szerint a kígyó olyan nagy volt, hogy legalább 4-6 fokkal hidegebbnek kellett lenni a becsléshez képest, különben az állat túlmelegedett volna a metabolikus hőkibocsátás (a testben végbemenő oxidációs folyamat következtében termelődő hő) miatt.

A tudósok is megdöbbentek a felfedezésén
Mi lett volna, ha?

Források:
https://www.smithsonianmag.com/science-nature/how-titanoboa-the-40-foot-long-snake-was-found-115791429/
https://en.wikipedia.org/wiki/Titanoboa
https://www.britannica.com/animal/Titanoboa
– Head, Jason; Jonathan Bloch; Jorge Moreno Bernal; Aldo Fernando Rincón Burbano, and Jason Bourque. 2013. Cranial osteology, body size, systematics, and ecology of the giant Paleocene snake Titanoboa cerrejonensis, 140–141. Society of Vertebrate Paleontology.
– Head, J.J.; J.I. Bloch; A.K. Hastings; J.R. Bourque; E.A. Cadena; F.A. Herrera; P.D. Polly, and C.A. Jaramillo. 2009. Giant boid snake from the paleocene neotropics reveals hotter past equatorial temperaturesNature 457. 715–718.
– Sniderman, J.M.K. 2009. Biased reptilian palaeothermometer?Nature 460. E1.

Hasonló bejegyzések

Megatherium

Megatherium

A Megatherium a mára kihalt földi lajhárok legnagyobb képviselője volt és egyben a legnagyobb emlős, amely Dél-Amerika pampáit rótta. Azonban a jégkorszak végén bekövetkező éghajlati és ökológiai változások még ezt az óriást is eltörölték a föld színéről. A...

Argentavis

Argentavis

Ha az ég urait említjük, általában a pteroszauruszokra gondolunk, de más repülő fajok is elképesztő méreteket értek el. Ilyen volt az Argentavis magnificens is, amely a legnehezebb repülő madár és a legnagyobb vágómadár címek birtokosa. Teratornithidae család (Forrás:...

Megalodon

Megalodon

A Megalodon név világszerte ismert, amiről mindenkinek "minden idők legnagyobb és legfélelmetesebb cápája" jut eszébe. Ez nem is áll messze a valóságtól, mert ezek a cápák a világtengerekben valóban a tápláléklánc csúcsára jutottak. A kihalt Megalodon és a ma is élő...

0 hozzászólás

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .